Csikorgó, sarkaiból végérvényesen kifordult világ, a pillanatnyi megnyugvás is hűtlen barát. Minden ütést állnunk kellene. Erre most összetársulunk. Hamlet egyedül van. Ebben a punk-rockoperában is. Erre szokták mondani: tetézik a bajt ezek a fiatalok. Megsejtettek valamit és most ezt kajtatják, megállíthatatlanul. Hamlet előtt megjelenik halott apjának szelleme és egy csapásra felismerni véli végzetét: a kínzó gyötrelem eredete, a büntetésért kiáltó tett nem maradhat feltáratlan, ez a seb nem forr össze magától.

Ebben a punk-rockoperában sem. Ha pedig kimondják, hogy ez a sejtelem a szellemi közösség fontosságáról szól, amiben még jól is érzik magukat, az egykönnyen kiábrándult gúnykacajra nyújt okot. Hamlet útja során egyre kevesebb társra számíthat, akire igen, azokat ő zárja ki az életéből. Ebben a punk-rockoperában sem számíthat túl sok jóra.

Mindenki hazug, mindenki ellenszenves, mindenki átveri. Aztán Vilmosnak eszébe jut, hogy az ebédlőasztal mellett oly sokszor szólt ez a Gyarlóság, asszony a neved, ez miből is van?

Ebből a ’85-ben kiadott punk-rockoperából, amiben dühösek, csapzottak, aljasak, kegyelmet nem ismerők és végtelenül viccesek leszünk, hogy kizökkentsük magunkat egy picit, hogy elindítsunk valamit. Nem vagyunk egyedül. Hogy mindent ütést álljunk.

SZEREPOSZTÁS

Hamlet: Turi Péter
Claudius: Liber Ágoston 
Gertrud: Sas Zoltán 
Ophélia: Gálhidy Sára/Orbán Nelli 
Guildenstern, Laertes, Színész király: Kerek Dávid 
Polonius: Vatamány Atanáz 
Hamlet atyjának szelleme, Rosenkrantz, Színész királyné: Fülöp Kristóf